Group number 2
never-ending corridors
each with a door opening outwards
each room with an unmade bed
discarded clothing and tangled cables
and a child in each one
talking on Messenger
with a clueless guardian
stealing chocolates and denying it
in the bigger rooms are their mothers your age
with a grimace and a hangover
telling stories about the men who've gone
and how back in the countryside
people used to listen to each other
there they had nothing but rules
in the rules there was responsibility
the music echoed and echoed on the packed soil
the sister teaches the younger ones to dance
when she comes back from Germany
which she describes as more beautiful than it is
in order to have something to aspire to
back to Tiszazug or forward to Aachen
on endless corridors
locked cupboards behind closed doors
with rosters and pills
"There are no small people" - I saw this many times as a child
in the House of Terror
someone important exclaimed
in an important year
all endings
come with innocent victims
the survival of things is justified
only by their disintegration
children who were left behind talking on tablets
this is the
irreversible tragedy of the end of a people.
Kettes csoport (Group number 2, original in Hungarian)
Soha véget nem érő folyosók
mindegyikből nyílik ajtó mindegyikben bevetetlen ágy
széthagyott ruhák és összegubancolódott töltőkábelek
és mindegyikben gyerekek,
akik Messengeren beszélnek
mit sem tudó gyámukkal
és csokit lopnak és letagadják
aztán a nagyobb szobákban a veled egyidős anyjuk
barázdás mosollyal és másnapos szemekkel
mesél nekik a férfiakról, akik elmentek
és arról, hogy régen még vidéken
figyeltek egymásra az emberek
és nem volt semmilyük, de voltak szabályok
és a szabályokban volt felelősség
a döngölt padló pedig visszaverte a zenét és visszhangzott
és a nővérük táncolni tanítja őket,
amikor visszajön Németországból
amit szebbnek ír le, mint amilyen,
hogy legyen hova vágyakozni
vissza Tiszazugba vagy előre Aachenbe,
véget nem érő folyósokon
zárt ajtók mögött zárt szekrények
papírokkal gyógyszerekkel véget nem érő beosztásokkal.
„Nincsenek kis népek” – láttam ezt sokszor gyermekkoromban
a Terror Házában,
Dénes Béla mondta,
nincsenek hát,,
ami létezik szétmállik
és ártatlan áldozatokkal jár:
a dolgok fennmaradását csak szétesésük igazolja
tablettel beszélő elszármazott gyerekek
jelzik a népek végének igazságtalan és egyenlően eloszló
visszafordíthatatlan tragédiáját.
Ants without a queen
They treasure their things
stay away from supervised contact
get tablets and go to their grandmother's for Christmas
or stay here and lie on the leaky couch
feared by adults
sleep with medication, dream static noises
black and white ants without a queen
private rooms and permanent arrivals
They understand the importance of objects
believe in the permanence of things
and know the equalizing nature of brands
Let me introduce you to their everyday gods
to the schedule
those who are here and make no promises
instead of those who are away and promise all
who leave and come back
and shout and call you Miss
show you music
to the brown flowers that bloom soon
to the eleven-year old's menstruation
to the keys that are next to the keys
the broken padlocks
the footballs stored in the laundry room
swings abandoned on concrete
the soccer icons taped above bedposts
The multitude of gods who occupy the space left empty
that clog the senses
atoning for those
who are absent.
Statikus beton (Ants without a queen, original in Hungarian)
Ők tudják a tárgyak fontosságát
hisznek a dolgok megtartóképességében
és ismerik a márkák kiegyenlítő erejét.
Isteneik tárgyakba költöznek be
majd elmaradnak a felügyelt kapcsolattartásuktól
tableteket kapnak és karácsonyra nagyanyjukhoz kerülnek
vagy itt maradnak és a lyukas kanapén feküdve
félnek tőlük a felnőttek
gyógyszerrel alszanak, statikus zajt álmodnak
fekete fehér hangyákat királynő nélkül
saját szobákat és egyszeri megérkezéseket.
Hadd mutassalak be mindennapi isteneiknek
a napirendnek és azoknak, akik itt vannak és nem ígérnek
ahelyett, akik nincsenek és mindent ígérnek
akik elszöknek és visszajönnek
és kiabálnak és magázódnak
és zenéket mutatnak
a hamar nyíló barna virágoknak
a tizenegy éves menstruációnak
a be nem tartható beleegyezési kornak
a kulcsoknak, amely kulcsok mellett vannak
a feltört lakatoknak
a mosókonyhában tárolt focilabdáknak
betonon elhagyatott hintáknak
a zenének és a csettintésnek
az ágyfölé ragasztott focistás szentképeknek.
A megannyi istennek, akik belakják az üresen hagyott teret
amik eltömítik az érzékszerveket
vezekelnek azok helyett, akik
a hiány bűnét elkövették.
Wednesday
How do we show our knowledge of the world
boring flat parties with stale crisps
fresh haircuts showing
how ridiculous it is to try this hard
and how difficult it is to know when that is
getting your thighs felt up during a lecture
by pancake-skinned nineteen-year olds
people who enjoyed the way their voice
washed away everything
trying your best and failing your best
celebrated weekly sober days
how to you make yourself worthy
of ushering in a new life
widows revealing empty apartments
a tour-guide who also gets lost
but lost in familiarity
this great testament
this gift
but undeserved
life changes irrevocably
when you arrive
welcome, I am here
on the bench alone eating a meat pie
famished, hung over and wise for
the youth that’s gone now
I’ve been here
for years.
Érdemtelenségem elismerései mellett (Wednesday, original in Hungarian)
Hogy mutatjuk meg, amit ismerünk ebből a világból,
az unalmas házibulikat száraz csipszes tálakkal,
beállított utazós fotókat,
hogy milyen nevetséges az, ha valaki
túlságosan próbálkozik, és milyen
szörnyűségesen nehéz tudni, az mikor is van,
hogy milyen az, amikor, végigsimítják a combod
geodézia előadás közben olyanok,
akiknek a jelentőségét majd a nosztalgia adja,
hogy az első szerelmek mindig
a visszapillantótütükörben égnek,
hogy vigyázz majd arra, hogy
a tükörben a tárgyak közelebbinek tűnnek,
mint a valóságban,
hogy mutatjuk meg a
megbeszéléseket, ahol emberek élvezik, ahogy
a hangjuk elmossa a mindenséget,
a visszaismételt hangfájlok tszunamija,
becsben őrzött heti egy józan napokat,
hogy teszed magad méltóvá ahhoz, hogy
egy új elétet vezess be a régibe,
ahol vannak gyerekprostituáltakat forgalmazó bűnszervezetek,
és üres ablakok, üres lakásokban,
hogy lehetsz idegenvezető, ahol te is eltévedsz,
de egyre ismerősebb helyeken,
ez a testamentum,
egy ajándék, mindig érdemtelenül,
mint a gazdaggyerek, aki úgy kap autót,
hogy még jogosítványa sincs,
az élet egyszer csak megváltozik,
amikor megérkezel,
üdvözöllek, én itt vagyok,
egy padon éppen valami szendvicset eszek,
csontsoványan, másnaposan és koravénen,
de már nem fiatalon,
itt várok rád,
már évek óta.
Guidelines for trainees
You should not pick them up, they are not yours
don't give them cigarettes or money
don't promise them anything
don't slap them
don't take them home
write a parenting report
with lots of Latin epithets
if they have someone to visit them
present them in a good light
but always complain about the guardian
You're working only with time
and the total absence of lies
the strength of your presence lies
in its repetition.
You put out an APB if they don't come home
because of the paperwork at least
their whereabouts are important
but don't dream about them
don't think about them in the shopping centre
when other children have someone to embarrass
besides themselves
listen to your colleagues
when in the educators' room
they drink coffee out of their mugs from home
and tell you
"it is how it is"
they dream with them too
but when they wake up
they have already learned
to wipe it off
step in through the wooden gates
and pretend they did not.
Szabályok hospitálóknak (Guidelines for trainees, original in Hungarian)
Nem szabad őket felvenni, nem a tieid
ne adj nekik cigit és pénzt
ne ígérj nekik semmit
ne pofozd meg őket
ne vidd őket haza magadhoz
írj nevelési jelentést
sok latin eredetű jelzős szerkezettel
ha van, aki látogatja, annak dicsérd
a gyámról panaszkodj.
Te csak az idővel dolgozol
és a hazugság teljes hiányával
rendszeresen ott vagy
és kiadod a körözést, ha nem jön haza,
mert neked legalább a papírmunka miatt
fontos a holléte
az a dolgod, hogy érdekeljen
de ne álmodj velük
ne jussanak eszedbe
amikor látod a bevásárlóközpontban
hogy van más gyerekeknek kitől követelőzniük
vidd el a sportorvoshoz
hallgass a kollégákra
amikor a nevelőiben a saját
bögréjükből kávét isznak és elmesélik
„itt hogyan történnek, amik történnek”,
ők is velük álmodnak
de amikor felkelnek
már megtanulták
elfelejteni.